Nemcsak a filmekben, a valóságban sem kell nagyon pedálóznia senkinek, ha arra akar példát találni, hogy ki kit csalt meg. De miért sír a nő? Miért bánatos a férfi? Általában az egyik fél a hunyó, és a hunyó fél beismerni a hibáját, mert megakarja tartani a másik felet, és ezzel nem akar másik félnek fájdalmat, lelki sérülést okozni. Amikor azonban másik fél megtudja, mert általában kiderül, nem kell ahhoz magánnyomozónak lenni, hogy másik fél rájöjjön, hogy hunyó valóban hunyó, irdatlan patália lesz a vége, ajtócsapkodás, kiabálás, sírás-rívás. Másik fél hunyó szemére hányja, hogy Ő mindig hűséges volt hozzá, és ilyenkor általában kiderül, hogy másik fél se adott meg mindent hunyónak, amire szüksége lett volna, tehát másik fél is hibás hunyó szerint, de bármikor is elmondta hunyó, hogy mit szeretne, honnan tudja másik fél, hogy neki mik a kívánságai, a vágyai. Nem nem mondta, mert félt másik fél reakciójától, mert másik fél, csakúgy mint hunyó, úgy gondolkozik mint az emberek milliója.

De nem kell ennyire mélyre ásnunk ahhoz, hogy példát nyerjünk, elég a köznapi életből halászgatni a csinos nő, és a párocska esetén elgondolkodnunk, amikor a pár női tagja néha szavakba önti lelkének frusztráltságát: „ha csak rámer nézni egy másik nőre, kitépem a szívét”,” akire ránézett, azt a nőt megfogom a hajánál fogva, ráncigálom, és letépem azt a szép kis haját a csinos kis fejéről…” ha meglátom, akkor,...akkor lerúgom a veséjét”, de még mindenekelőtt ilyen brutális eszközökhöz folyamodnánk, gondolkodjuk végig, hiszen az van belénk kódolva, ha az ember valami szépet lát megnézi, és azért nem bámulja folyamatosan, mert hosszan bámulni valakit zavaró, és az irántunk érzett tiszteletből, aki pont mellette szedjük a lábainkat.

És Te, Te meg Te megbízol a párodban, elhiszed, amit mond? Ha nem, miért vagy vele? Miért szánsz rá jó esetben hónapokat, rossz esetben éveket, azzal, hogy megpróbálsz benne megbízni, nem vagy vele sehogy se elégedett, és vele töltöd drága mindennapjaidat?

És mi van, ha a párod a legjobb barátod is egyben? Mi van, ha nem kell semmit titkolnod előtte? ..á nekünk nincs titkunk egymás előtt, mi szeretjük egymást. Valóban így van? Tényleg nincs olyan, amit titkolsz előtte?... na azt persze, nem mondom el neki, az olyan magánügy, az olyan személyes.. Most akkor teljesen megbízol benne, vagy nem?...jaj, ezt Te nem érted…

Tényleg nem. Nem vagyok képes megérteni, hogy pazarolhatsz mínusz több évet arra, hogy valakit, aki melletted él arra, hogy elviselj, mert fogalmazhatunk így is, arra, hogy megpróbálj benne megbízni éveken át. Azért, mert szeretem, és a kapcsolat arról szól, hogy kölcsönösen elnézzük a másik dolgait. Igen, jól mondtad kölcsönösen, nem csak Te,….de ha megcsal akkor ( a megcsalás számomra a bizalom hiányából fakad)…. Miért várod el Tőle, hogy ne tegye meg, hiszen Te magad is rájöttél, hogy a kapcsolatotok nem éppen megfelelő, nem jó, vagy fogalmazhatunk úgy is, általánosan, nem éppen kifizetődő… Valószínűleg Ő már hamarabb rájött, amikor a Te szavaiddal élve, megcsalt Téged, és valaki másba temette az úgynevezett bánatát… Valóban megcsalt? A kapcsolatotok már nem volt így is ramaty?

És mi van ha elmondjátok egymásnak, hogy ki az aki tetszik? Ki az akire rámásznál? Szívesen kamatyolnál vele?.. hmm, az a futár srác, az igen, jól néz ki…..az a csaj, úgy meg.. hogy a füle is ketté áll.. azzal szívesen… és még sorolhatnám…Te nem gondolsz ilyet? Ez bűnös, rossz? Ezekkel a gondolatokkal csak azt éred el, hogy elmondja, csak éppen nem neked, hanem a barátainak… De ha megtudod, akkor mi lesz? Leszidod érte felnőtt módjára, hogy ilyet ne csináljon? Miért mondja el neked? Azt se szabad, nem? Akkor elmondja valaki másnak.

Mi van, ha nem ér téged belül rosszként, és inkább olyan dologként fogod fel, amiből tanulhatsz? Vagy neked nincs mit tanulni, Te vagy a tökéletes nő, a férfi? Ugyan már. Mi van, ha az unalmas hétköznapjaitokat inkább arra cseréled fel, hogy megleped, és eddig irigy tekintetedet az ugyanolyan nem iránt jóra használod fel? Meglepő, izgató? Mi van, ha irigykedés helyett inkább szexi ruhába bújsz, és akkor maszturbálsz előtte, amikor kedved szottyan, és Ő szívesen beszáll a játékba?

Mi van, ha leültök, és megbeszélitek, hogy az ellenkező nem pislantása nem a másik lelkébe tiprását jelzi, hanem olyat, ami mindkettőtök számára kifizetődő?

Haladó esetben, sírás helyett, amikor számodra megcsal, nem jobb, ha utat engedsz bűnös vágyainak, és Te is részese vagy a játéknak? És fordítva? Így eléred a bizalmát, az, hogy neked mondja el bűnös gondolatait, és lelked legmélyét is kielégíted.

De mi van ha a másik emberbe beleszeret? Lehetséges. Az együtt töltött évek azonban pontot tesznek a végére, és felismeritek, hogy az együtt töltött pillanatok mindig fontosabbak lesznek, mint egy jó numera. Te leszel a jéghegy csúcsa, aki a többi egy alkalmas eset felett fog mindig is állni.

A legfontosabbja a bizalom. Az, hogy belássuk, hogy a testét birtokba veszik, az nem feltétlenül negatívum, ha beleegyeztünk, és akár résztvevői vagyunk, akár nem, a lelke a miénk maradhat. Ne szorítsuk Őt satuba, mi se szeretjük. Engedjünk utat olyan dolgoknak, amit ma még nem teszünk meg, de holnap lehet…