Persze,csak elcsúsztam,válaszolok.

Bejegyzés: Ahogy a szent könyvben megvan írva….

Oh, ez a blog aktív még, lesz válasz ha kommentelek? ^^

Bejegyzés: Ahogy a szent könyvben megvan írva….

@Paslosz: de hozok egy nagyon gyakorlatias példát - direkt férfiaknak:)
Álmodozol egy bizonyos autóról. Vágysz rá, érzed zsigereidben bizonyos paramétereit. Aztán ez diktál benned, igyekszel megszerezni. És az élet úgy adja egyszer csak, hogy szert tehetsz rá. Megveszed. De már amikor alkudsz rá, akkor elhomályosodik a szemed, s nem veszed észre a figyelmeztető jeleket, hogy valami nem smakkol - valami egészen apró dolog szokott lenni, nem egyéb. Nem ég a check engine lámpa, de mivel makulátlan az autó belseje, külseje, a motortér is, megveszed. Aztán először apró működési problémákat tapasztalsz - melegen nem indul elsőre, köszörülni kell - , majd a jelenségek eszkalálódnak. Pedig szemléleted szempontjai szerint jó vételnek látszott. Aztán egy csomó szarság kiderül, de te még mindig meg akarnád tartani a kocsit, ezért nem pereskedsz, hanem izomból helyre akarod hozni, mondván, hogy menthető még az, csak picit rá kell költeni. Nos, az ilyen tévedések nagyon súlyos következményekkel járhatnak. Csak az első jelet kellett volna nem ignorálni, hanem észrevenni, hogy valami nem stimmel a csilli-villi döggel. Akármilyen kevés km volt benne, akármilyen megkímélt volt. Gondolom, rávilágítottam a lényegre. Vágysz valamilyen nőre, szem szerint. Aztán vagy mész utána, ha találkozol vele, vagy nem. De ha igen, akkor rácuppantál a központi vágányra, és nagyon nehéz megőrizned saját eredeti eszed épségben, amely valójában mindig figyelmeztet minden állomáson, miszerint: NEM JÓ ÚTON JÁRSZ. A legtöbb ember ott követi el a hibát - akár férfi, akár nő - , hogy bár kellő időben látja maga előtt a felvillanó figyelmeztető feliratot egyértelműen, már nem képes kiszállni. Mert erősebbek az illúziói, mint a valósághoz való viszonya. Nos, dióhéjban ennyi. Az összes részletét ismerem, ha akarod, privátban válaszolok minden kérdésedre. Szép estét, remélem, nem rontottam el semmit:)

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Paslosz: önámítás az, amikor valaki azt mondja, hogy az ember ilyen vagy olyan és ezekben nem tud változni. Orbitális kamu. Ez biztos. Bárkiből kijöhet bármi, fejlődhet bármivé, csak eléggé a tökére kell lépni. Nos, ez élet ezt a lépést mindenkinél megteszi, legfeljebb az illető nem ismeri fel, miért került szar helyzetbe. Legtöbben valaki más embert hibáztatnak - és ismét tévednek. Valszeg azért erra asszociálnak, mert sokszor más emberek viselkedése szembesíti őket saját mulasztásaikkal. Irigység, mert megláttad, hogy másnak sikerül, ami neked nem, majd meg is gyűlölöd őket titkon - mert nagadnak sem vallod be, de azért ellenük szólsz, ahol csak lehet - , na, az megvolt? Ha másutt nem detektáltad, akkor ma, itt megvolt, csak szólok.
Kinek mi az élettapasztalata, szerintem ez számít a valóság rögös útján. Én arról nyilatkozom csak, amit már ismerek, első kézből - és még nem mindent:) - , erre bárkinek könnyű azzal cáfolni, hogy ő mit nem hisz. De azért érezzük a szavak súlya közötti különbséget - nincs egálban. Ki kell próbálni az életben a dolgokat, akár önszántunkból tesszük, akár muszájból, mert az élet épp mit dobott. Amikor már sokszor jártál körbe-körbe, azaz ismétlődő helyzetekbe kerülve ugyanabban a témában - akár jelen kérdésben, mindig más partnerrel, vagy ugyanazzal, ez mindegy -, akkor fel kell ismerni, hogy az ember fejében nem stimmel valami, valamit rossz szemszögből néz, vagy egyáltalán nem lát. Kényelmes nézőpont elfogadni azt a nézetet, hogy az ember ebben vagy abban nem változhat, de bizony mondom, hogy e nézetet megfelelő mennyiségű orális aktus mindig űbereli. Ezért láthatsz magad körül olyan embereket, tömegesen, akik rászoktak a szopásra, és nem gondolkodnak azon, hogy harmadszorra-ötödszörra-tizedszerre is ugyanabba a zsákutcába kerül párkapcsolatuk - akár ugyanazzal a partnerrel, akár 10 különbözővel. Az éleben nem, csak arra kell bátornak lenni, amit a farok/punci diktál, amiben erősek vagyunk, hanem bizony a gyengeségeinkkel való szembenézésben, elszámolásban is. Szóval biztos, hogy igazam van. Értem, tudom, miért háborít fel mindez pl. téged is - az ego kényelmes, nem akarja tudni az igazat, pontosabban nem akarja, hogy az igazi én olyan útra lépjen, ahol ő elveszti diktátori pozícióját, de lássuk, hogy ez csak az egyén egoja, annak kényelmi pozícióba visszahúzó motivációi. Kurva nehéz legyőzni, de erre való az értelem és az akarat. Emiatt tartom mindazt, amit állítottam.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Szalahaddin: Egyetértek, ahogy egy tanult kollégám mondta: "Beszélgetni, hozzábújni valakihez, egy jót szeretkezni, arra ott a feleségem, dugni egy izgalmasat meg mások..."

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Mr. Waszabi: Ne haragudj, de az az önámítás amit írtál. Teljesen mindegy milyen párod van. Nem ettől függ. Az ember alapvetően nem monogám. Ha Te vagy a párod olyan helyzetbe, környezetbe kerülsz, úgyis megtörténnek a dolgok.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Haveravera:
Értelek, viszont, bár nem szakmám, ez pszichológiai probléma.
Nem tudhatod, hogy valóban a "másból húzta ki a farkát és tenné belém" érzés az, amitől undorodsz vagy a férjed irént érzett dühöd egyik megnyilvánulása ez.
Az első valamiféle kényszerbetegség, mint a kényszeres tisztaságmánia vagy a 18szor kell lekapcsolnom a villanyt, mielőtt elmegyek otthonról.
Gondolom lehet kezelni.
A második esetben jobb a helyzet, mert a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. Csak meg kell találni, hogy hogyan tudnál megbocsátani, bár gondolom ez már rég elmúlt és nem téma tovább.
Meg persze idézőjelben van a "csak"...

Sajnálom, ami veled történt, őszintén. Viszont amiről én beszéltem, kizárólag akkor működhet, ha még minden esemény előtt történik a megegyezés. Ennek előfeltétele a nyitottság és az akarat.
Ha teszem azt még a megcsalás előtt, a legnagyobb szerelemben a férjed beterjeszti a fentit, amiről beszéltem, mit válaszoltál volna akkoriban?

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@sebi77: Közben nem járt.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Haveravera: És szerinted az a 17 évvel fiatalabb szerető nem is járt előtte/közben más testüregekben? Tőle nem undorodtál?

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Advanced Flight: Tökéletesen egyetértek. Mivel az exem 11 évig nem volt hajlandó elhúzni a belét, még egy hamvas, nálam 17 évvel fiatalabb szeretőt is beszereztem.
Tehát, ha megcsal a pasi, akkor nem történik semmi. Nem élünk a középkorban.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Szalahaddin: "Sok nő biztosan úgy fordítaná, hogy aki ebbe belemegy, az "magát kezeli kapcarongynak", de ezt honnan veszitek? Próbáltatok valaha is nem birtokolni, szabadjára engedni és várni a reakciókat?"

Én egy liberális ember vagyok, nem csak a pasimat, hanem a gyerekeimet is szabadjára engedem. Sosem birtokolok senkit, nem nyomozok, kutatok, stb.

Én egyszerűen fizikailag undorodom attól, hogy a pasim hozzám érjen, ha megcsalt. Fizikailag undorodom attól, hogy megcsókoljon azzal a szájjal, amivel más nő pináját kinyalta, belém rakja a farkát, ami más nő üregeiben járt.
Én nem féltékeny vagyok, hanem egyszerűen undorodom.
Amikor rájöttem a dologra, akkor első reakcióm a heves hányinger volt, de semmiféle bánatot vagy szomorúságot nem éreztem. Nem is "sajnáltam", hogy vége a házasságomnak. Egyetlen reakcióm volt: heves, mély undor és idegenségérzet. Mintha egy vadidegen lakótársam lett volna, aki előtt nem lehet levetkőzni, idegen szaga van, nem engedhetem el magam, mert quasi vendégként van jelen az életemben.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

A poszt, bár tele van nyelvtani/helyesírási hibával, mégis értelmes gondolatokat pedzeget.
A megcsalás tragédiája nem az, hogy a másik élvezett egy nagyot valakivel, hanem a te becsapásod, átbaszásod. Ez vágja szét a bizalmat és az egódat.
Ennélfogva a "maradj mindig izgalmas, kívánatos" csak egy tüneti kezelés, sőt még csak az sem, inkább önámítás, hogy te ezzel valóban mindent megtettél és már a másik térfelén a labda, akinek csak "nem kell félredugnia" az örök boldogságotokért.
Ez nem megy. Nem is mehet.
A dolog élét kell elvenni és hatástalanítani: engedélyezni kell a félredugást. Persze bizonyos szabályokat követve, de szabadjára kell engedni a másikat.
Élni fog-e vele? Nyilvánvalóan. Amíg fiatalok vagytok, főleg a nő, később főleg a férfi. Hogy veszélyes-e a kapcsolatotokra? Nyilvánvaló. Akárcsak a féltékenykedés, a birtoklás, a kutakodás, a kevés szex, a nem bevállalós szex, az öregedés, a viták, a pénz kérdése vagy akár csak az utcára való kilépés. Az élet veszélyes üzem...

Viszont a következőt gondold végig: ha te egy olyan partner vagy, aki felül tud emelkedni a saját birtoklási vágyán, akivel ilyesmit is bármikor meg lehet beszélni, akiben felfedezheti a másik, hogy ekkora belátással van a párja igényeire, potenciájára, azt ki hagyná el? Őszintén!
Lehet, hogy egy másik frissebb, feszesebb, jobban tud szopni, whatever, de soha nem lesz olyan bizalmi kapcsolat vele, amit tőled megkaphat. Akihez nem csak hogy jó hazamenni, de haza is akarsz menni. Aki előtt nem kell titkolózni. Aki nem faggat, hanem aki kiváncsi az élményeidre, ízlésedre, tapasztalataidra.
(NB: Talán nem nyilvánvaló, de a férfiak is vágynak a bizalmi kapcsolatra, csak nagyon fitalon lemondanak erről a vágyról - lehetne külön poszt erről)

Sok nő biztosan úgy fordítaná, hogy aki ebbe belemegy, az "magát kezeli kapcarongynak", de ezt honnan veszitek? Próbáltatok valaha is nem birtokolni, szabadjára engedni és várni a reakciókat?
Úgy értem, hogy a normális, hétköznapi pasi párodnak és nem a szuperpasinak, aki tudvalevő, hogy soha nem lesz a te kategóriád, mert elhiszem, hogy bizonyos szintű férfiaknál már megérik az átlag nőben ez a fenti gondolat, csak ott ez fölösleges. Ott teljesen fölösleges.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

A poszt olvashatatlanul szar, de a témához annyit, hogy nehogy már bárkinek azon kelljen tepernie, hogy a másik ne csalja meg. Az elején tisztázzák, kinek mi fér bele, és ha később valaki nem tartja magát ehhez, akkor majd aktuálisan megbeszélni, hogyan tovább.

Mellesleg sztem nincs annál szánalmasabb és megalázóbb, mint ha valaki féltékenykedik. Saját magára nézve. Mert még a saját méltóságát is feladja, miközben a kapcsolatát ezzel nyilván nem tudja megmenteni.

A csajoknak javaslom, hogy ha megcsalják őket és kiderül, maradjanak higgadtak. A pasi uis pont a hisztire, a sírás-rívásra, könyörgésre vár, hogy ezzel is a saját fölényét fokozza. Ha nem kapja meg, szembesülhet azzal, hogy nem is volt ő olyan fontos. Minden bosszúnál többet ér :-)

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Az lemaradt, hogy :
A férfiaknál csak a nők hülyébbek, akik cirkuszolnak a megcsalás miatt.
Pedig csak lapátra kell tenni a pasit, de azonnal, ha nem akarunk összeszedni valamit.
Ha jól keres, akkor persze maradhat, de dugni többé nem szabad a "hunyóval".

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Akire féltékenynek kell lenni, arra már nem is érdemes féltékenynek lenni.

Az exférjem félredugott, kiderült, nem szóltam egy szót sem, csak soha többé nem dugtam vele. 11 év múlva volt hajlandó botránymentesen válni. Nem értem, ha azért baszott félre, mert nem voltam elég jó, akkor mi a fenének ragadt a nyakamon még 11 évre? Hiszen világosan megmondtam, hogy velem többé nincs kamaty és mehet, amerre lát.

Hülyék a férfiak.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Bocsi, ez olvashatatlan. Az előző két kommentem mehet a levesbe, a poszter gondolom nem magyar.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Illetve pedálozni. Az meg nem hosszú ó.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Példálózni. Hátha megjegyzed.

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

Olyan párral kell összeállni, akivel nem merülhet fel ez a kérdés. Az emberekben általában erősebb az akarás - az egoé -, miszerint találni akarnak, ezért választanak nem megfelelő pár. Amíg egy ember nem ismeri önmaga valódi igényeit - azaz, akinek jelenlétében egyéb vágyai eltörpülnek - , nos, addig lukra fog futni. Nincs azzal probléma, hogy ilyenek vagyunk, csak éppen nem másokat kell hibáztatni saját tökéletlenségeink miatt. Ha megcsalnak, akkor nem voltál elég jó, erről szól a sztori - ergo nem a másik hibája. Nem voltál olyan, mint aminek lenned kellett volna. Sem abban az értelemben, hogy a másiknak mik voltak a valódi igényei, sem abban a tekintetben, hogy te ezen differenciákat mennyire mérted fel, amikor belevágtál a kapcsolatba. De többnyire arról szól a sztori, hogy te nem mérted fel - azaz, becsaptad magad, elhitetted magaddal, hogy a másik olyasmi, aminek te szeretted volna hinni, nem pedig az, ami valójában. Az nem alap - mint látszik is a történésekből - , hogy addig manipulálod a másikat, amíg azt nem hazudja prés alatt, amit hallani szeretnél - ez nettó faszság. Azért az, mert ezzel ágyazol meg önmagad becsapásának. Aztán, amikor sikerül, majd kisvártatva rábszol, akkor meg a másikban keresed a hibát - pedig te bsztad el, ezt azért lássuk. Gyúrni kell még e témában, úgy látom:)

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?

@Gour: Stimmt:)

Bejegyzés: Hogyan érjük el, hogy ne csaljon meg a párunk?